Törő Balázs fotói

----------------------

eső után

tegnapi felhő a móriczról

gyökerek

tegnap szórakoztam egy kicsit a painttel...

"Mihelyt szerencsétlenek vagyunk, egyszerre erkölcsi lényekké válunk."

"... az az elképzelésünk, amelyet egy-egy ismerősről tartós módon formáltunk, jó időre süketté vagy vakká tesz vele szemben..."

(Goethe)

----------------

Akkor érzünk hasonlót, (félelmet) amikor rosszat álmodunk. Futunk, miközben egy nagy és félelmetes valami üldöz. Meg akarunk állni, hogy utolérjen ez a nagy és félelmetes valami. Mindenképpen bekövetkezik a rossz. Ezen nem lehet változtatni, de megfordulhatunk és nézhetjük, ahogy közelít, a szemébe nézhetünk, a rossz álomnak.

Az emberek sokat beszélnek, mintha az lenne a legfontosabb a világon, hogy mindig olyannak lássák a dolgokat amilyenek valójában. De mindig, amit teszünk, minden tervünk, valójában hazugság. Ha nem hunynánk be a szemünket, és nem tennénk úgy mintha nem jönne semmi, akkor nem lenne szükségünk semmilyen tervre. A remény a legnagyobb hazugság, és a legjobb. Tovább kell mennünk, mintha számítana valami, különben végleg megállnánk.

  „Amikor egy másik emberrel találkozol, emlékezz rá, hogy ez egy szent találkozás. Ahogyan a másikat látod, úgy fogod látni saját magadat is. Ahogyan bánsz vele, úgy fogsz magaddal bánni. Sose felejtsd el ezt, mert benne megtalálod vagy elveszíted magad." (A Csodák Tanfolyama)

-------------

Taken (3)

Életünk minden pillanata fel van építve még születésünk előtt? És ha igen, vajon kevésbé vagyunk felelősek a tetteinkért? Vagy a felelősség is be van építve? Ha elütötted a labdát, csak állsz és nézed, hogy ki megy-e? Vagy elkezdesz futni és a többit a fizikára bízod?

Azt mondják, hogy amikor felnövünk, mindent felrúgunk, amit addig mondtak. Lázadunk a világ ellen, amibe oly nehezen igyekeztek belenevelni bennünket a szüleink. A felnőtté válás része, hogy elszakítjuk a kötelékeinket, de nem hiszem, hogy csak ez az oka. Szerintem akkor lázadunk, mikor rájövünk, hogy a szüleink semmivel sem tudnak többet a világról, mint mi. Nem tudnak minden választ. Lázadunk mikor rájövünk, hogy végig hazudtak nekünk, és hogy a mikulás nem is létezik.

Anyukám egyszer azt mondta, hogy amikor félünk valamitől, semmi mást nem akarunk jobban, mint hogy eltűnjön. Vissza akarunk menni abba az életünkbe, amelyikben még nem tudtuk, hogy félni kell. Egy nagy falat akarunk építeni és élni mögötte a régi életünket. De semmi nem lesz ugyanolyan. Ez már nem a régi életünk. Ez az új életünk egy fallal körülvéve. Nem arról döntünk, hogy vissza megyünk-e a régibe. Hanem arról, hogy elbújunk, vagy egyenesen nekimegyünk annak, amitől félünk.

taken

politikai helyzet... / vélemény-nyílvánítás

a trolin

torna a téren

--------------------------

olvasás

http://www.file-upload.net/download-240297/New-Model-Army--These-Words.mp3.html

http://www.file-upload.net/download-240298/New-Model-Army--Ballad-Of-Bodmin-Pill.mp3.html

  Az emberek szeretnek olyasmit vizsgálni, amitől félnek. Nézegetik, nevet adnak neki. Így a szentek, Istent, a tudósok pedig bizonyítékokat keresnek. Mindenki fel akarja fedni a rejtélyt, hogy elűzze a félelmet.

Szívesen hisszük azt, hogy befolyásolni tudjuk életünk eseményeit, és legtöbbször azzal a gondolattal bolondítjuk magunkat, hogy tényleg mi irányítjuk őket. Aztán történik valami, ami rádöbbent minket, hogy a világ nem a mi, hanem a saját törvényei szerint forog. Mi csak átutazók vagyunk.

A rajzfilmekben a szereplők lelépnek a szikláról, és nincs semmi bajuk, nem zuhannak le, amíg le nem néznek. Anyukám szerint ez az élet titka, hogy ne nézzünk le. De nem csak ez. Nem csak a lenézésen múlik, hanem azon, hogy ne vegyük észre, hogy a levegőben vagyunk, és nem tudunk repülni.

'kivéve nemzeti ünnepek'

-------------------------

aranypart (elég alacsony a Duna vízállása...)