„Amikor egy másik emberrel találkozol, emlékezz rá, hogy ez egy szent találkozás. Ahogyan a másikat látod, úgy fogod látni saját magadat is. Ahogyan bánsz vele, úgy fogsz magaddal bánni. Sose felejtsd el ezt, mert benne megtalálod vagy elveszíted magad." (A Csodák Tanfolyama)

-------------

Taken (3)

Életünk minden pillanata fel van építve még születésünk előtt? És ha igen, vajon kevésbé vagyunk felelősek a tetteinkért? Vagy a felelősség is be van építve? Ha elütötted a labdát, csak állsz és nézed, hogy ki megy-e? Vagy elkezdesz futni és a többit a fizikára bízod?

Azt mondják, hogy amikor felnövünk, mindent felrúgunk, amit addig mondtak. Lázadunk a világ ellen, amibe oly nehezen igyekeztek belenevelni bennünket a szüleink. A felnőtté válás része, hogy elszakítjuk a kötelékeinket, de nem hiszem, hogy csak ez az oka. Szerintem akkor lázadunk, mikor rájövünk, hogy a szüleink semmivel sem tudnak többet a világról, mint mi. Nem tudnak minden választ. Lázadunk mikor rájövünk, hogy végig hazudtak nekünk, és hogy a mikulás nem is létezik.

Anyukám egyszer azt mondta, hogy amikor félünk valamitől, semmi mást nem akarunk jobban, mint hogy eltűnjön. Vissza akarunk menni abba az életünkbe, amelyikben még nem tudtuk, hogy félni kell. Egy nagy falat akarunk építeni és élni mögötte a régi életünket. De semmi nem lesz ugyanolyan. Ez már nem a régi életünk. Ez az új életünk egy fallal körülvéve. Nem arról döntünk, hogy vissza megyünk-e a régibe. Hanem arról, hogy elbújunk, vagy egyenesen nekimegyünk annak, amitől félünk.