----------------
Akkor érzünk hasonlót, (félelmet) amikor rosszat álmodunk. Futunk, miközben egy nagy és félelmetes valami üldöz. Meg akarunk állni, hogy utolérjen ez a nagy és félelmetes valami. Mindenképpen bekövetkezik a rossz. Ezen nem lehet változtatni, de megfordulhatunk és nézhetjük, ahogy közelít, a szemébe nézhetünk, a rossz álomnak.
Az emberek sokat beszélnek, mintha az lenne a legfontosabb a világon, hogy mindig olyannak lássák a dolgokat amilyenek valójában. De mindig, amit teszünk, minden tervünk, valójában hazugság. Ha nem hunynánk be a szemünket, és nem tennénk úgy mintha nem jönne semmi, akkor nem lenne szükségünk semmilyen tervre. A remény a legnagyobb hazugság, és a legjobb. Tovább kell mennünk, mintha számítana valami, különben végleg megállnánk.
Az élet, az egész élet arról szól, hogy kérdezünk, nem arról, hogy megtudjuk a választ. Az hajt minket tovább, hogy megtudjuk, mi van a következő hegy mögött. Tovább kell kérdeznünk, keresni a magyarázatot. Folytatnunk kell a kérdezősködést, még akkor is ha tudjuk, hogy soha nem találjuk meg a választ.
----------------------
