Törő Balázs fotói

A tükör előtt állok, és iszonyú a látvány,
Csak bámulok, mint egy ma szültetett hátrány.
"Na, mi a gond? Na, mondd, mi a gond?!"
Valaki mondja meg, hogy ki vagyok, és pont!

"Hát idehallgass most, kishaver!
Örülj, ha valaki még hátbaver!
Ne filozofálj, hidd el, az a fő,
Hogy sok pénz legyen és elég nő!
Mi ez a kivagyiság, mikor a lényeg az,
Hogy kinek látszol és kinek játszol,
Hiszen elmúlsz húsz és elmúlsz negyven,
És elmúlsz lassan, szépen és csendben."

Sakk. Sokk. Ez nem valami sok.
Évek óta kutatom, hogy mégis ki vagyok.
Nem hős, nem nős, nem gyémánt és nem is agyag,
Se csúcstechnika, se hanyag anyag.

Gyors vagyok a lánynak, a zsarunak személy,
Moszkvában gazdag, de idehaza szegény.
Törpének óriás, óriásnak törpe,
Playboynak téboly, egyenesnek görbe.

"Hát idehallgass most, kishaver!
Örülj, ha valaki még hátbaver!
Ne filozofálj, hidd el, az a fő,
Hogy sok pénz legyen és elég nő!
Lemehetsz hídba, de nincs, aki felavat,
Híd sem vagy, szedd össze magadat!
Nem vár se dicsfény, se kárhozat,
Tettes se vagy, se áldozat."

De nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát,
A befőtt pedig eltegye a nagymamát!
Én kérdezek, amíg szétesek,
És ha nincs, aki felel, én nem adom fel.

Nem adom fel, míg egy darabban látsz,
Nem adom fel, míg életben találsz,
Nem adom fel, míg nem robbanok szét,
Míg akad egy kerék, mi tovább vihet még,
Mi tovább forog még.

Néha félek, hogy élek, s bárhova nézek,
Az ég és a föld közé - na szép! - jól beférek.
Éppen ideférek, akár a hamburgerbe a ledarált részek
És az akarok lenni, ami akkor voltam,
Mikor az akartam lenni, ami most vagyok.
A kérdést kilövöm az űrbe, ha kell,
Hátha válaszolnak rá a marslakók.

"Már megint ez a duma hé, kishaver,
Örülj, ha valaki még hátbaver!
Ne filozofálj, hidd el, az a fő,
Hogy sok pénz legyen és elég nő!
Mi ez a kivagyiság, mikor a lényeg az,
Hogy kinek látszol és kinek játszol,
Hiszen elmúlsz húsz és elmúlsz negyven,
És elmúlsz lassan, szépen és csendben."

De nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát
A befőtt pedig eltegye a nagymamát!
Én kérdezek, amíg szétesek,
És ha nincs, aki felel, én nem adom fel.

Nem adom fel...

üvegfal

petőfi híd

--------------------------

koncert

(busz) átvilágítva

harmadik szem

'Mennyi szégyen
Mennyi szenny
Ez nem te vagy
Én azt hiszem'

szökőkút

'a börtön ablakába...'

ericsson épület - kosztolányi

Felvonulási tér:

gyűjtő

play the game

ízlések és....

what?

http://www.file-upload.net/download-321472/02Ghymes-Bazsar-zsa.mp3.html

Érzem léptedet,
Illat-szívedet,
Bazsarózsa, vigyázz!

Szoknyád gyönge csak,
Tudják, merre vagy,
Csillogós vadak, vigyázz!

Érted s ellened
Háborút remeg
Mind, ki észrevett Téged.

Fönn jársz, nem velünk,
Bántunk, fáj nekünk,
Átlagos fejünk, halj meg!

Jobb, ha eltapos
A viszonylagos,
A jövő magos, halj meg!

Nem lehet ilyet,
Énekli Neked
Sírva, ki temet Téged.

Nem lehet ilyet,
Énekli Neked
Sírva, ki szeret Téged.

itt az idő

gondolatok

az irány adott...

felém...

------------------------

kár, h mindenhol lefedik/lefedték ezeket a sárga köveket

egy bogár orra

irreális felhő egy túl reális világban

minta

próbálkozások

cipő és viselője

Help

ahogy mentem felfelép a lépcsőkön, ez fogadott...

az első emeletről...

... vagy leesni...

----------------------------

tetőszerkezet

Esti Mese: http://www.file-upload.net/download-319873/Esti-mese.mp3.html

Csak 18 éven felülieknek: http://www.file-upload.net/download-319881/Csak-18--ven-fel-lieknek-B.mp3.html

---------------------------------------

jó volt (a) ma este...

https://www.youtube.com/watch?v=0h9irzb32ms&mode=related&search=

 neten sehol sem találtam meg ezt a változatot. szerintem ez a legjobb

http://www.file-upload.net/download-319893/04---Bryan-Adams---Heaven--Live-.mp3.html

Oh - thinkin' about all our younger years
There was only you and me
We were young and wild and free

Now nothin' can take you away from me
We bin down that road before
But that's over now
You keep me comin' back for more

Baby you're all that I want
When you're lyin' here in my arms
I'm findin' it hard to believe
We're in heaven
And love is all that I need
And I found it there in your heart
It isn't too hard to see
We're in heaven

Oh - once in your life you find someone
Who will turn your world around
Bring you up when you're feelin' down

Ya - nothin' could change what you mean to me
Oh there's lots that I could say
But just hold me now
Cause our love will light the way

N' baby you're all that I want
When you're lyin' here in my arms
I'm findin' it hard to believe
We're in heaven
And love is all that I need
And I found it there in your heart
It isn't too hard to see
We're in heaven

I've bin waitin' for so long
For something to arrive
For love to come along

Now our dreams are comin' true
Through the good times and the bad
Ya - I'll be standin' there by you

üveg

alulról

fölülről

vészjelző

'El kell fogadni, hogy rettenetesen egyedül vagyok. Soha senkinek nem lesz az a tapasztalata, ami az enyém. Ha valakihez hozzáérek, megérintem, soha nem fogom tudni, hogy ő mit érez. Soha. És senki nem fogja tudni, hogy én mit érzek, mit gondolok, hogy nekem milyen a világ. Az íz, ami én vagyok, amikor reggel fölébredek, és amiről tudom, hogy én vagyok, olyan, mint az egzisztenciának az ize. Ha egy reggel fölébrednék, és nem az lenne az ízem, akkor tudnám, hogy nagy baj van. De soha senki nem fogja tudni, mi az az íz. Még ha beszélek róla, az is csak szimbolikus, mert a beszéd, a szavak mind szimbólumok. Szimbólumokkal kommunikálunk, és ezek a szimbólumok nagyon keveset mondanak a valóságról. Nekem van egy valóságom, nektek van annyi valóságotok, ahányan ti vagytok, és lehetetlen, hogy én valaha is megértsem a ti valóságotokat. Olyan nincs. Remélem, hogy ezt most megbeszéltük, és soha többé senki nem próbál megérteni senki mást. (...)

Mindenki, aki terápiára jön hozzám, az egy tigris, egér vagy valami. Vannak élményeim és valószínűleg annak a majomnak, vagy kacsának, aki éppen bejön hozzám, annak is lesz egy élménye azzal, aki én vagyok. Ehhez nem kell megértés. Ahhoz, hogy én azt mondjam, hogy gyere közelebb, mert több időt akarok veled tölteni, vagy menj a fenébe, soha többé nem akarlak látni, ahhoz nem kell megértés. Ahhoz, hogy tudjam, én valakiből többet vagy kevesebbet akarok, nem kell megérteni sem magamat, sem őt. Ha pedig az ember igaz önmagához, és arról valamilyen módon tud beszélni, akkor nagyon izgalmas lesz a beszélgetés vagy az együttlét. A terápia nem arról szól, ahogy a meditáció sem arról szól, hogy az ember megtanuljon úgy élni, hogy simán, boldogan, mindenféle negatív emóció nélkül átússzon az életen. Ez nem egy cél. Egy zen buddhista írta, hogy az, aki az úton van, nem keres menedéket bárkinél, vagy bárminél, amikor baj van. Nem kér másokat, a barátaitól nem várja el azt, hogy segítsenek neki, vagy bátorítsák őt, hogy a régi énje túlélje azt a bajt, amiben most éppen van.

Az igaz barát hajthatatlanul és kérlelhetetlenül arra bátorítja az embert, hogy reszkírozzon, hogy kockáztassa saját magát, és még az elviselhetetlent is elviselje. Mert csak akkor érti meg az ember, hogy mi az, ami benne elpusztíthatatlan, hogyha sokat szenved. Freud is azt mondta, hogy a terápiának nem az a célja, hogy az ember ne szenvedjen. Amikor az ember elkezd egy terápiát, rettenetesen panaszkodik, hogy mennyit szenved. Amikor befejezi a terápiát, akkor még többet tud szenvedni, mint addig, és nem panaszkodik. Tehát megnő az ember kapacitása a szenvedésre. Minél többet szenvedek, annál jobban tudom, hogy mi az, ami elpusztíthatatlan bennem. Mi az, ami nem elpusztítható? Hát azt csak úgy tudom meg, ha nem vigyázok magamra, hogyha kockáztatok mindent.

Szerintem nagyon gyakran azért dühösek az emberek egymásra, azért mérgesek, azért szomorúak, azért panaszkodnak, mert tulajdonképpen nem tudták, vagy nem akarták eddig megsiratni azt, amit elvesztettek. Ha elgondolkozunk, valószínűleg mindannyian tudunk olyan dologra gondolni, ami jó lett volna, de nem volt. Nem mindenkinek van egy szép, jó apukája, meg anyukája. Sok mindent elvesztettem. Most ez nem jelenti azt, hogy ha valakivel találkozom, akivel eddig még soha nem találkoztam, akkor ez az új illető tartozik nekem. Nem lehet, hogy tartozzon nekem, csak mert én annyit szenvedtem, és olyan sok mindent elvesztettem. Nem várhatom ettől az új embertől, hogy ő nekem adjon mindent, amim eddig még nem volt. Hogyha én lennék az az ember, akinek most neked kell adnia mindent, mert te szenvedtél, akkor elszaladnék, nem maradnék ott. Mert mi közöm van nekem ahhoz, hogy téged az apád bántott? Mi is az az emberi lehetőség, ami megszabadít engem attól, hogy a múltat állandóan hordozzam a hátamon? Vagy attól, hogy azt akarjam, hogy valaki kárpótoljon engem azért, amit elvesztettem? Mi az, ami lehetővé teszi, hogy ne próbáljam rátenni az egész hátizsákomat, amiben a múltam van, arra, akivel találkozom, és akivel esetleg egy új kapcsolatom lehetne? Mert ez nem jó egy első találkozáskor. - Meg kell siratni azt, amit elvesztettem.

Szerintem ezek is reflexek, mint az a reflex, ami akkor van, amikor megütöm a térdemet. A gyász, a siratás az igazi emberek reflexe arra, hogy valamit elveszítettem, és tudom, hogy soha többé nem lesz, és elfogadom, hogy soha többé nem lesz és nincs érte kárpótlás. Az, hogy elüt egy autó, és elveszítem a karomat, de kapok érte kárpótlást, hát az egy hülyeség. Az ember valóban képes elhinni, hogy azért, amit elveszít, lehet kárpótlást kapni. Ha valóban rájövök és elfogadom, hogy amit elvesztettem, azt örökre elvesztettem, és én soha nem leszek az, aki lehettem volna, lehet hogy jobb leszek, lehet, hogy rosszabb, de az, aki lehettem volna, ha azt a valamit nem vesztettem volna el, az nem leszek - akkor sírni fogok.

Ezeket a dolgokat a legjobb nem egyedül, hanem valakinek a karjában megsiratni. Vagy egy közösségben, barátokkal jó megsiratni azt, amit elvesztettünk. Abban a pillanatban, amikor valóban megsirattam azt, amit elvesztettem, akkor már nem neheztelek a világra és másokra azért, mert az én életem nem volt tökéletes. Ha mondjuk, rájövök arra, hogy rosszul bánt velem az apám, és rosszul bánt velem az anyám, akkor azt gondolom, hogy valakinek most meg kell jelennie, és arra várok, hogy ki fog kárpótolni. Mert az nem lehet, hogy engem ne kárpótoljanak! Ha ez az attitűdöm, akkor az egész életemet elvesztegetem. Mert soha senki nem fog, nem tud, kárpótolni senkit semmiért.'