




--------------------------------







http://www.file-upload.net/download-632162/Stereophonics---Maybe-Tomorrow.mp3.html
https://www.youtube.com/watch?v=h_aLbagloMk
I've been down
And I'm wondering why
These little black clouds
Keep walking around
With me
With me
It wastes time
And I'd rather be high
Think I'll walk me outside
And buy a rainbow smile
But be free
They're all free
So maybe tomorrow
I'll find my way home
So maybe tomorrow
I'll find my way home
I look around at a beautiful life
Been the upperside of down
Been the inside of out
But we breathe
We breathe
I wanna breeze and an open mind
I wanna swim in the ocean
Wanna take my time for me
All me
So maybe tomorrow
I'll find my way home
So maybe tomorrow
I'll find my way home
'Mint minden ilyen variánssal, ami az élettel kapcsolatos, szerintem nincsen minimum és nincsen maximum. Mindig optimum van. És az optimum mindig nehezebb, mint a minimum és a maximum. Tehát a kérdés az mindig az, hogy mi az optimum közelség vagy mi az optimum távolság egy bizonyos szituációban, és ezt nem lehet megnézni egy könyvben, ezt csak úgy érezni lehet és sok hibát lehet csinálni, mert az ember csak úgy tanulja meg, hogy hol kényelmes, hogyha elég bátorsága van, elég bátor ahhoz, hogy néha túl közel kerüljön vagy néha túl távol maradjon. Szerintem jobban meg lehet tanulni a távolságot megtartani, ha a közelségben kényelmes az ember, minthogy megtanulni, hogy közel kerüljön valakihez, hogyha kényelmes a távolságban.
Azért is felelős vagyok, hogy kit milyen közel engedek magamhoz. Az nem érdekes, hogy te milyen közel akarsz hozzám kerülni, az csak az egyik fele annak, hogy mi történik közöttünk. A másik fele az, hogy én mit akarok. Tehát minden, két ember között egy ilyen nagyon gyors, néha szavak nélküli megállapodás. Ha valaki nem állapodik meg, hanem csak úgy csinál mint ahogy akar, akkor baj van. Akkor valakinek el kell tűrnie, vagy valakinek nagyon mérgesnek, dühösnek kell lennie. Tulajdonképpen erőszaknak számít minden, amit az ember eltűr. Az egyik kedvenc írom, Jerzy Kozinski azt mondta, gyakran, hogy az életben csak egyetlen játékot érdemes játszani, és az az, hogy milyen közel kerülhetek egy másikhoz, anélkül, hogy bárkinek is fájdalmat okoznék. Na, hát megint, ez nem könnyű dolog, mert lehet, hogy túl közel kerülök és valakinek fájdalmat okozok, lehet hogy nem merek elég közel menni, és akkor lehetett volna közelebb is kerülni valakihez, de nem merek, mert túl korán gondolom, hogy fájdalmat fogok okozni. (...) Tulajdonképpen felelős vagyok azért, hogy ha valakit nagyon közel engedek, akkor ne küldjem el messzebre. Mert akkor már van fájdalom, pedig ugyanolyan messze vagyok, mintha ennél nem is engedtem volna közelebb.
Van valami félelmetes, úgy látszik, az embereknek a közelségben. Nem tudom pontosan, hogy mi az, mert engem inkább a távolság ijeszt meg, nem a közelség.'
másfél éve olvastam egy cikket a PestiEstben (ezt), azóta meg akartam keresni, kedden sikerült megtalálnom. a 'benti' portás elküldött, a 'kinti' beengedett külön kulccsal (mert az unokája is szeret fényképezni, és tudja milyen csalódás, ha vmit nem sikerül...) szóval beengedett, elbeszélgettünk kicsit, fényképezgettem 1,5 órát, jó volt. szerdánként és szombatonként látogatható, akkor ilyen kisebb rendezvény-szerűség van ott, a 'maszekosokkal' (azokkal akik nem sportegyesületesek). majd egyszer elmegyek egy ilyenre is... a következő helyszín lehetne ez... talán majd egyszer.






gumifa

büfé



-----------------------------
























2000 m





szintén zenész... (ő hátul mászott be valahol valószínűleg)

futás a villamoshoz




(kár h nem tette le a kezét...)




-----------------------------------

tömeg


egy kávéző ablakán át...








első









második






harmadik


lent két kislány tollasozik...


minden fordulóban volt egy


negyedik



ötödik



idomok






egy-egy














'de bárhová is hív az ismeretlen élet
naplemente szívébe, vagy tenger fenekére
reménykedek, hogy emberré válok majd'

üdvözöllek










mohasziget


régi laktanya őrtorony




sötét fellegek alatt








történelem

buszmegálló



----------------------



a fehér fa