'Mint minden ilyen variánssal, ami az élettel kapcsolatos, szerintem nincsen minimum és nincsen maximum. Mindig optimum van. És az optimum mindig nehezebb, mint a minimum és a maximum. Tehát a kérdés az mindig az, hogy mi az optimum közelség vagy mi az optimum távolság egy bizonyos szituációban, és ezt nem lehet megnézni egy könyvben, ezt csak úgy érezni lehet és sok hibát lehet csinálni, mert az ember csak úgy tanulja meg, hogy hol kényelmes, hogyha elég bátorsága van, elég bátor ahhoz, hogy néha túl közel kerüljön vagy néha túl távol maradjon. Szerintem jobban meg lehet tanulni a távolságot megtartani, ha a közelségben kényelmes az ember, minthogy megtanulni, hogy közel kerüljön valakihez, hogyha kényelmes a távolságban.
Azért is felelős vagyok, hogy kit milyen közel engedek magamhoz. Az nem érdekes, hogy te milyen közel akarsz hozzám kerülni, az csak az egyik fele annak, hogy mi történik közöttünk. A másik fele az, hogy én mit akarok. Tehát minden, két ember között egy ilyen nagyon gyors, néha szavak nélküli megállapodás. Ha valaki nem állapodik meg, hanem csak úgy csinál mint ahogy akar, akkor baj van. Akkor valakinek el kell tűrnie, vagy valakinek nagyon mérgesnek, dühösnek kell lennie. Tulajdonképpen erőszaknak számít minden, amit az ember eltűr. Az egyik kedvenc írom, Jerzy Kozinski azt mondta, gyakran, hogy az életben csak egyetlen játékot érdemes játszani, és az az, hogy milyen közel kerülhetek egy másikhoz, anélkül, hogy bárkinek is fájdalmat okoznék. Na, hát megint, ez nem könnyű dolog, mert lehet, hogy túl közel kerülök és valakinek fájdalmat okozok, lehet hogy nem merek elég közel menni, és akkor lehetett volna közelebb is kerülni valakihez, de nem merek, mert túl korán gondolom, hogy fájdalmat fogok okozni. (...) Tulajdonképpen felelős vagyok azért, hogy ha valakit nagyon közel engedek, akkor ne küldjem el messzebre. Mert akkor már van fájdalom, pedig ugyanolyan messze vagyok, mintha ennél nem is engedtem volna közelebb.
Van valami félelmetes, úgy látszik, az embereknek a közelségben. Nem tudom pontosan, hogy mi az, mert engem inkább a távolság ijeszt meg, nem a közelség.'