Állandóan változik itt minden,
csak a változás az, ami állandó.
Ma nálam fáj, és nálad "Pfű!",
de holnap nálad rossz és nálam jó.
Aztán megint fordítva lesz majd,
aztán megint lesz majd megint.
Fekete-fehér vagy fehér-fekete.
Lehet-e másképp, mint sors szerint?
Borotvaélen, sikamlós jégen,
szél ellen valamiféle szélen,
keskeny peremen, szakadék partján,
ferde toronyban, de ez még csak hagyján...
Minden időben megy oda-vissza.
Főszerepet játszik, pedig statiszta.
Színét, visszáját váltogatja,
költözik, öltözik száz alakba.
Nincs más, csak a változás, ami
mindig utolér, utolér, utolér.
Aki áll, az mind úton áll,
ami él, az mind úton él, úton él.
Népszerű, vagy szörnyen árva,
mindig ugyanaz a dráma tárgya.
Folyik az út, áramló,
csak a változás az, ami állandó.
Nem ugyanazt jelenti
másnap ugyanaz a szó, ugyanaz a kép.
Ugyanabba az ugyanabba
ugyan, ki az, aki kétszer lép?
Nincs más...
2008.07.12. 22:45
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vanguard.blog.hu/api/trackback/id/tr566334079
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.