sokáig gondolkodtam, hogy mit is mondjak-írjak, aztán kipróbáltam valamit: elindítottam mellé Gustavo Santaolalla Bábel filmzenéjét, és most csak annyit mondanék, hogy ezzel az aláfestéssel nézzétek végig a képeket. Fantasztikus. Ismét.

Csodákat látsz. Tudsz róla?

VAlóbaN, a zene általában jól jön... de más számokkal is lehet próbálkozni... :) szonika: végülis, tudom... ezért bírom ki, ha szabad így fogalmazni. kinek mi...

Most végigzongoráztam rajtuk, én továbbrais az első zeneszámra szavazok, de kíváncsi lennék, hogy a többieknek ehhez a sorozathoz melyik illik?!

Más szemmel nézted, igaz, de jó szemmel, érzékkel készítettél fotókat. Némelyikböl elötört a múlt is bennem, pl. a kapuk elött üldögélö macskáknál és a szintén hasonló kovácsoltvaskapu egy régi üres villánál a lányom római albérlete jutott eszembe. És Róma...ki tudja, mikor megyek még egyszer? Felejthetetlen nyomot hagyott bennem ugyanilyen eldugott kis sikátoraival. Fent az elsö kép valami csodálatos azzal a száraz farönkkel és a háttér csillogásával. Köszönöm ezeket az élményeket. Zenével még még nem próbáltam nézni, de biztos, úgy még szebb lehet.

Én még mindig a színesre szavazok.... Vagy most nem kellett??? ;) :) A macskák, ahogy ülnek.... csúcs...!!! :)

I: hát igen. róma kicsit más kategória, majd egyszer remélem én is eljutok oda. meg talán nem is elsősorban oda, hanem egyszerűen Olaszország azon részébe... akár le Szicíliáig. bejárni a vidéket, nem csak a fővárost,és nem csak a nagy városokat... az lenne a jó. A: most nem. :) de majd a köv bejegyzésnél több ilyen lesz.

az első kép ami elvarázsolt... aztán a harmadik, mert "önarckép"... kisvirág a kősivatagban... ehhh a többi is persze, akár mindet felsorolhatnám vmiért, de ez a kettő a kettő a legindiánabb... ja, nem is... legINKÁBB :)))