'Kezdjük el a legnehezebbén. Csak ilyen nyilvánvaló dolgokat fogok mondani, hogy mindennek és mindenkinek el kell múlnia. Mindannyian, akik itt ülünk ilyen sokan, száz év múlva már nem leszünk itt. Köszönöm, most már hazamehetek. (nevetés)

Volt egy idő, amikor nem voltam itt, és lesz egy idő, amikor már nem leszek itt. Most itt vagyok. Tegnap érkeztem, ma itt vagyok, holnap elmegyek. Ez az élet. Namost, amíg itt vagyok, addig meg is bolondulhatok, vagy úgy csinálhatok, mintha nem. Szóval van az érkezés, van a távozás, és van az ittlét, és az érkezést születésnek hívjuk, a távozást halálnak, az ittlétet pedig egy őrületnek.

Én már körülbelül 32 éve vagyok egy pszichoterapeuta, és azt hiszem, hogy nem lenne ez a munkám, és nem keresne meg senki, ha az nem lenne úgy, hogy azt, amiről az ember úgy érzi, hogy elbírhatatlan, azt meg kell osztani. A trauma szó eredeti értelme tulajdonképpen csak az, hogy seb, tehát az, aki traumatizálva volt, az meg lett sebezve. A legrosszabb a traumában nem az, hogy megtörténik. Bármi történik az emberrel, az nem olyan rossz, mint az, hogy néha nem lehet róla beszélni. Nem lehet róla nyíltan beszélni, nem lehet megbeszélni, egyedül kell lenni vele. Ami tényleg fáj, az az egyedüllét, semmi más. Mást mindent el tud az ember viselni. A szubjektív élménye a fájdalomnak. A fájdalom másképp érződik, ha az ember nem egyedül van, mint amikor egyedül van. A fájdalmat másképp éljük át, amikor annak valami értelme van - vagy legalábbis úgy gondoljuk -, mint hogyha nincs; vagy ha egyedül vagyunk, vagy nem.

Namost, ez igaz mind a három részére az életnek, amiről eddig beszéltem. Ez igaz akkor, amikor bejövünk, ez igaz, amikor itt vagyunk, és éppen megbolondulunk, vagy nem, és igaz akkor, amikor meghalunk. Az is igaz - mindezeket a dolgokat a filozófusok már mondták -, hogy senki nem fog meghalni helyetted. Megkérhetsz valakit arra, hogy valamilyen munkát elvégezzenek helyetted, de senki se fog meghalni helyetted, és ha éppen állapotos vagy, akkor senki nem fog szülni helyetted, és hogyha éppen megőrülsz, akkor senki se fog megőrülni helyetted. Szóval bizonyos értelemben mindezt egyedül kell megtennünk. De azért jó, hogyha egy olyan pillanatban, amikor éppen körül akarunk nézni, akkor nem egyedül vagyunk, akkor lehet erről beszélni valakivel, vagy legalábbis meg lehet fogni a kezét. És sokszor ennél több nem is kell. Csak ez kell.'