sajnos nem minden képet hoz be ma a böngészőm, de amit igen,az nagyon megfogott. vagy öt perce ülök itt, nézegetem őket, verssorok kavarognak bennem, és azon gondolkodok közben, hogy illik-e ide írni, hogy tetszenek, ez már perverzió-e, vagy hogy mi a megfelelő szó rá. valahogy olyan ahogy nézem őket, mint ahogy a mi temetőnk fejtámláit nézem, olyan nemjó érzés, hogy ide embereket temettek. brr. és az benne a jó, hogy ez pont olyan. na, ez lehet értelmetlen lett. nembaj. vasárnap van. talán elnézed nekem.

Ezek a kövek számomra maguk az emberek, akik itt összegyűltek, dölöngélnek, követ egyensúlyoznak a fejükön vagy a vállukon, mindnek egyénisége van. Van aki jobban kilóg, van aki kevésbé, s akik egymást támogatják. Remek ötletek vannak a képeken, sokkal jobb lett ez a sorozat, mint a katonai. Valamiért-valószínűleg a fények, nekem mégis sokminden bennemaradt a képekben. Bennük van, érezni, de több is lehetett volna. (ugyanakkor nem az a helyzet, mint a kastélynál, itt érezni, ami benne van, nagyonis erősen, nem ölte meg a technika a képeket)

(sajnos?) a zsidótemetők sokkal szebbek, mint giccses katolikus társaik.