Nem értek a fotózáshoz, de nekem a fentiek közül a város című tetszik a legjobban; a lentiek közül viszont mindegyik: nem feltétlenül a képek minősége miatt (de nyilván az is dob rajtuk...), hanem mert egyszerűen jó nézni 1 ilyen természetesen szép lányt, aki képes ebben az uniformalizálódó világban, ahol minden 2. ember (s ez a lányokra különösen igaz...) szinte ugyanúgy néz ki, önmaga maradni.

Ja, ez kimaradt: számomra az a nézés olyan 'namostmilyenfejetvágjak'-os, ugyanakkor van benne némi kedves, őszinte derű is...

igen, igazad van. és köszönöm a kommentet. kár, h ő nem tudja magáról... :) és valóban nem nevezhető éppen mondjuk emosnak. :)

hát, mindenesetre elég bonyolult képlettel lehetne csak leírni... :)

Azért megoldható... ;) Reakció fényképezésre = a x egyéni reakció + b x környezeti hatások + c x 'namostmilyenfejetvágjak' érzés Röviden: Rf = a x Re + b x KH + c x Énmmfv Pszichofiziológiai és egyszerű megfigyeléses kísérletekkel tovább lehetne finomítani a képletet, de kiindulási alapnak megteszi. :)

egyet értek Danóval, ez a lány minden képen, amin eddig láttam, olyan természetesen gyönyörű *-* a kedvenceim akkor is az " aranyba öntött budapesti utcáid " =) meseszépek.