Lehangolt hangszernek hangja oly fáradt
Lehangoló, semmire sem jó
Kudarc és dac, több tonna bánat
Súlyát hordja itt minden lakó
A szobák mélyén sok kisiklott élet
Boldog évek emlékei
Megtörtek, akikkel nem törődtek
Törtető világ törmelékei
Sivár a bár, de vendégre várnak
A felejtés hűvös cseppjei
Üvegbe zárva, olcsó és drága
Az enyhülés ritka percei
Sóhajok, könnyek, így telnek az évek
Hangtalan vészkiáltás
Gond börtönében a millió lélek
Várja a szabadulást
Árnyékok mélyén, az időknek végén
Egy árnyék egy naplót vezet
Dátumok, számok és tények, és álmok
Ennyivé lesz mindened
Éveket szőnek kegyetlen percek
Ha lejár az időd, érted jönnek
Viharból révbe érve, harc után béke
A vendégkönyvből törlik neved
Időtlen idők óta
Az Alkonyzóna utca
Végén van egy hely...
...Végállomás motel
Miénk ez a hely
Vendégnek jó leszel
Többé nem futhatsz el
(Ossian)
